Hányszor hallottam már ezt a kérdést pályafutásom során! Aki feltette, többnyire éppen azon gondolkodott, vajon mennyi időt, pénzt, energiát is kell rászánnia az életéből? Nem ritkán az érdeklődő éppen a külföldi munkavállalást fontolgatta, ezért igencsak húsbavágó volt számára a válasz. De úgy gondolom, hogy ez a kérdés egyébként is minden nyelvtanulót foglalkoztat.
A válasz erre azonban sajnos nem adható meg egy-két szóban. Ez egy nagyon összetett folyamat, sok egyéni különbséggel. Nézzük, milyen szempontok játszanak szerepet benne!
Mint mindig, először is azt kell tisztázni, hogy ki honnan indul és mi a célja. Tanulta már a nyelvet vagy teljesen kezdő? Ha igen, mikor, mennyi ideig? Mióta nem használta? Van-e nyelvvizsgája? Ha nyelvvizsgázni akar, mikor?
Tapasztalatom szerint ma már igen ritka, hogy valaki az égvilágon semmit ne tudjon angolul; ha nem is tanult „intézményesen”, akkor is felszedegetett már legalább néhány szót. Hiszen az angol mindenhol ott van: feliratok, sorozatok, dalszövegek… ha nem törekszünk rá, akkor is megragad valamennyi.
Ebből adódik a következő kérdés: mit ért az érdeklődő pontosan nyelvtudás alatt? Nyaraláskor kávét rendelni? Elfoglalni a szállást? Esetleg üzleti levelezés lebonyolítását? Vagy talán külföldön a helyiekkel lazán csevegni? Vagy éppen a saját, külföldi főnökével?
Ezeket mind fontos átgondolni, amikor valaki angoltanulásba kezd. Teljesen természetes, hogy a lehető legrövidebb idő alatt akarunk eredményt elérni, a nyelvtanulásnál azonban a sok külső tényező mellett a már említett egyéni eltéréseket is figyelembe kell venni!
Külső tényezőkön értem pl. a rendelkezésre álló időt. Ha heti egy alkalommal vesz részt az angolórán, lassú lesz a haladás. Ha nem, vagy csak keveset gyakorol otthon, az szintén lassítja a folyamatot.
Az egyéni különbségek még látványosabban befolyásolhatják a hatékonyságot. Az élet más területeihez hasonlóan ebben sem vagyunk egyformák; vannak, akik fogékonyabbak az idegen nyelvekre, mint mások. Tudjuk, vannak, akikre „ragad a nyelv”, míg más tanulóknak nagyobb erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy eredményt érjenek el.
Szerencsére azért van egy keretrendszer, ami támpontot ad a nyelvtanulás szintjeinek meghatározásához. Ez a Közös Európai Referenciakeret 6 szintje, ami A1-től C2-ig terjed. A nyelvtudás szintjének mérése a nyelvvizsga, pontosan körülírt elvárásokkal.
(A1: az első mérhető szint, amelyen a tanuló egyszerű szavakkal kommunikálva képes kapcsolatot teremteni; C2: anyanyelvi szint.)
Fontos tudni szerintem, hogy akár A1 szint környékén is lehet sikerélményed! Már úgy is megcsillogtathatod nyelvtudásod, ha pl. pár mondatban útbaigazítasz valakit.
Vehetjük kiindulási pontnak, hogy kb. hány szót kell ismerni egy-egy szint megugrásához. Bár én személy szerint ezzel a mércével ritkán szoktam élni, de tény, hogy segítheti a nagy kérdés megválaszolását. Eszerint kb. 1000 szó szükséges a „túlélő” szinthez – még ha ezeknek egy része a passzív szókincs része is.
Mi a helyzet a legtöbb nyelvtanuló által megcélozott középfokú (B2) nyelvtudással? Ez az a szint, amire legtöbben vágynak, hiszen ez már folyékony beszédet, magabiztos, könnyed nyelvhasználatot jelent az összes nyelvi készség tekintetében. Ez óriási energiabefektetés, több éves munka! Szókincse kb. 6-8000, amelynek nagyjából a fele aktív kell, hogy legyen.
Hogy mit jelent pontosan az aktív szókincs?
Az a szókészlet, amelyet bármikor gondolkodás nélkül, spontán használunk. Azonnal megértjük, fordítás nélkül.
A passzív szókincs is nagyon fontos része a nyelvnek, bár talán nem túlozottan látványos. Egy adott szövegben akkor is megérthetünk egy szót, ha nem keressük ki a pontos jelentését a szótárban. A szövegkörnyezet segít a megértésben; amint meglátod/meghallod a szót, felismered, mert korábban már volt vele dolgod. Talán nem jutna eszedbe, ha használnod kellene, de attól még megérted. A passzív szókincs megléte teljesen természetes még az anyanyelvünkben is; gondoljunk csak bizonyos magyar nyelvű szakszövegre, aminek tartalmát értjük ugyan, mégsem tudnánk ugyanazokkal a szavakkal újra elmondani.
Ahhoz, hogy a B2 szint szókincsét elsajátítsuk, kemény munkára és eltökéltségre van szükség. Bár van, aki játszi könnyedséggel tanul nyelveket, a többség számára inkább a kitartás fogja meghozni az eredményt.
Lehet, hogy mindezzel nem hoztam meg a kedved az angoltanuláshoz… Elismerem, sokkal kellemesebb hangzatos, gyors sikereket ígérő módszerekhez folyamodni. Valóban sok fantasztikus és hatékony módszerről hallhatunk, amelyek megkönnyítik és vonzóvá teszik a nyelvtanulást azok számára, akik minél gyorsabban akarnak eredményt elérni.
Egészen biztos, hogy vannak, akiknek beválnak ezek! Azonban meggyőződésem, hogy az emberek többsége számára a „lassan, de biztosan” jól bevált stratégiája lesz a nyerő – a befektetett energia függvényében. Amennyiben a tanuló életének középpontjában nem a nyelvtanulás áll – tekintve, hogy munkája, családja, feladatai, egyéb hobbijai vannak – , figyelme csak egy részét fogja tudni erre irányítani. Ez pedig bizony azt jelenti, hogy a villámgyors tanulás csak vágyálom marad.
Összefoglalva: nincs tuti recept, hogy kinek mennyi időbe fog telni megtanulni angolul. De talán az érdeklődők kicsit közelebb kerültek ahhoz, hogy hasznos információkkal felvértezve vágjanak bele.
Az én személyes álláspontom: mi lenne, ha az elérendő cél nem egy bizonyos időpont, esemény vagy vizsga lenne, hanem maga a tanulási folyamat? Mi lenne, ha egyfajta flow-élménynek élnénk meg a nyelvtanulást? Benne lenni, kibogozni, összerakni, töprengeni, felfedezni… Tapasztalatom szerint azok, akik így állnak hozzá, nagy örömüket lelik a nyelvtanulásban. Márpedig amit szeretünk, azt könnyebben megtanuljuk! És hogy mennyi idő alatt? Az ebben az esetben már nem is számít.
